Érvek, hogy szeressék
Ez az új dal képes rá, hogy tudd a bandának, különösen most, teljesítő képességei voltak. "LOTUS", az új single, amit még nem bocsátott ki a múlt évben a DIR EN GREY, és ez egy nehéz viharos dal, hogy a singlenek egy olyan pályája legyen, mert van nagysága és értelme, mintha kilőtték volna. Ugyanakkor, most ez hasonlít a legjobban rájuk, és a single egy olyan kép lett, amit könnyebb, hogy megérts. Amíg van olyan rész, ami szokásosan az emberekhez kerül, mint ahogy Kaoru mondta az interjúban ez a rész után, az ajtó nyitva. Nincs ellenállás vagy ellenhatás ahol az 5 tag a zenével néz szembe, és semleges álláspontjuk van. Ez azt jelenti, hogy a zene tiszta alakban van, és azt mondhatod, hogy ez az igazi természetük. Nincs olyan dolog, hogy az agyaraik milyen élesek lehetnek, és készséges és nehéz zenét hoznak létre, és legbelül nagyon érzékeny. Sok ember szereti őket, és képesek, hogy ezt a zene elemeivé tegyék. Meg tudod érteni, hogy természetesen néznek szembe a zenével, amikor látod a megjelenését ezen a fotón; Az érzéseiket, együtt változatlanok maradtak.
Interjú: Yasuyuki Higuchi
Fotográfus: Katsuji Miyake
Haj & Smink: Atsushi Yamaguchi (EKYQ)
A harapó érzés vagy a rombolás nem tűnik el, és onnan még mindig azt gondolom, hogy zenét akarok létrehozni. De...
– Az utolsó interjúnk múlt évben volt.
Igen.
– Először, azt szeretném, hogy emlékezz vissza a DIR EN GREYre 2010-ben, amikor azt gondoltam, hogy képesek vagytok egy jó kezdésre Budokanban az év kezdetén.
Ez igaz. Később ez jó volt, hogy képesek voltunk arra, hogy egy nyugalmasabb helyen termeljük a zenénket. Dalokat készítettünk anélkül, hogy a határidők mellett döntöttünk volna, és elkezdtünk felvenni dalokat, amiket készítettek. Az érzés, mikor ezt elkezdtük, ez volt... kinyitottuk az ajtót, hogy csináljunk valami újat.
– Mire célzol az ajtóval?
Például, ha a határidő közeleg, és nekünk csinálni kell valamit, van egy olyan rész, ahol az ajtó bezáródik, akkor mi azt ki akarjuk tárni. De ekkor nekünk nem volt ilyenünk, és volt egy feltételünk, az ajtó nyitva volt, ahogy ezt mondanánk; ez érdekes módja volt, vagy ezt; mennyire tud ez a banda érdekes lenni?
– Aztán képes voltál rá, hogy bármilyen feszültség nélkül, szabadon létrehozd a dalt.
Igen, ez valóban szabad volt. Ahogy a banda érzékenységét széleskörben kiterjesztették, mi elkezdtünk nyár körül fellépéseket tenni. Még ott sincs nekünk a fellépések irányába jogunk? Ez egy olyan körút volt, amikor nem adtunk ki semmit. Szóval mi előadtunk néhány régi dalt.
– Úgy tűnik, hogy te inkább többet teszel, mint keveset. (nevet).
Hahahaha. Szintén olyan helyekre mentünk a tengerentúlon, ahova még azelőtt soha. Azokon a helyeken első alkalommal adtunk elő dalokat az UROBOROSról. (legutóbbi album, amit 2008-ban adtak ki) Úgyhogy ez agyanaz az érzés, hogy azon az időn keresztül mi rátermettek vagyunk arra, hogy azt csináljuk, amit szeretünk.
– Ez akkor rugalmas/gördülékeny?
Igaz, igaz. Azt hiszem, az elmúlt évek közül, ezt az évet különösen összefüggően csináltuk. Ez az év volt az, amikor a banda megerősödött.
– Értem. Az 1 év pihenés után, a banda kibocsátotta ezt a singlet, és azt gondoltam, hogy ez a dal megszületett, mert volt a bandának egy év szabadsága, ahol bármi lehetséges volt.
Én nagyon boldog vagyok, ha úgy éreztél.
– Hogyan fogadta Kaoru-san ezt a dalt?
Hm... ez egy heves/lobbanékony erő volt. Általában, mindent... erőnk egészével teszünk, és úgy vélem, a dal adja a legtöbb védelmet.
– Ha ezt mondom neked: "Magyarázd meg, hogy mit tapasztalt a banda ez az egy év alatt egy dalon keresztül," talán ez lehet az egyetlen single, amit csináltak.
Nos, azt hiszem. Ha sok információ van a dalban és meglepően kibővítve fejlődik, aztán igaz lehet, hogy azt mondják, haladjon, amit kibocsátunk, az olyan, mint ez.
– De számomra nincs ennek a dalnak valami összetett benyomása. A dal lehet összetett, ha neked kell írnod egy zenei lemezre, de ez egy átlátszó dal, valószínüleg single.
Igen, ez az. A dallamot könnyű énekelni, ha dúdolod azt, de ha igazából megpróbálod elénekelni, akkor komolyan nagyon nehéz. A dal érzéseibe könnyű bejutni, de ott tényleg különböző érzések vannak belül.
– De ezt a dalt könnyű érteni, és könnyű a hallgatóknak előadni. Én amit érzek, az a tény, ami összekapcsolja a bandát a természetes érzéssel. Épp az előbb említetted a kitárt ajtót, igaz? Szintén azt mondtad, hogy szabadság volt. Nem volt ellentét, vagy ellenállás, és ti srácok hoztátok létre ezt a dalt azáltal, hogy egy semleges zenével és állásponttal néztek szembe; ez volt az a pont, amiért egyszerűnek látszott.
Értem. Mi sokat gondolkodtunk, és lehangoltak voltunk, hogy létrehozzuk ezt a dalt. De ha nem hallod úgy a dalt, akkor ezek után egyszerűbbnek hathatott.
– Például, Kyo-san szövegének tartalma most egyszerűbbnek hatott, mint a szokásos.
Igazából nem gondolok túlságosan a szövegek tartalmára, szóval nem tudom körülbelül ő miről énekel, de egy szavak hangzása az énekében olyan mélyek, hogy nagyon könnyű megérteni.
- Valahol a dalban, érzem, hogy a bandának van egy alapvető eleme, amit át tudunk érezni. Ez szokásos, és nem olyan, hogy arra törekednétek, hogy könnyű legyen megérteni, legyen egy célotok, hogy legyen mit hallgatni. Továbbá, a dalt könnyű meghallgatni, és kicsit szélsőségesebb. Mit gondolsz?
Ezt éreztem szintén, mikor ezt a dalt készítettem. Mikor ezt a dalt készítettem, engem komolyan nem nagyon érdekelt, és mindegyikünk a saját részeinél igazságos, de amikor a dal bizonyos mértékben kész, mi megvitatjuk, hogy mit kellene ezzel a dallal dolgozni körülbelül. Akkor veszek észre sok mindent. Amikor készítünk valamit, nem gondolkodtam sokat, de igazságosnak hangzott. Bár bonyolult módon csináltuk, a dal nem bizonyult bonyodalmasnak, és rendesen szervezett volt. Észrevettem, hogy ezek a dolgok később olyanok lettek, mint "El akartam érni, hogy ezzel a dallal érezzünk?" vagy "Ez az, amit tenni szerettem volna?"
– Először sikerül megértened a saját gondolataid itt. Eléggé olyan, mint "Ez az, amit most gondolok."
Igaz, igaz.
– Akkor, észrevetted, hogy ezt a dalt később könnyű lesz megérteni, igaz?
Ezt kellett volna gondolnom, "Ez az az út, amit én érzek"
– Szóval jelenleg, talán Kaoru-san ajtaja szintén nyitva van.
Én szintén tudatában vagyok ebben. Csak magamnak tudom ezt mondani.
– Mikor hallgattam ezt a dalt, megint azt éreztem. 2010-ben, azt mondtad, ez a szabadság éve volt, és téged semmivel nem értek utol, és amíg abban a semleges állapotban voltál, csináltál egy olyan dalt, ami nem valami fajta szám, és amikor becsületesen néztél szembe a zenével, lehetséges volt azt gondolni, hogy ennek a bandának könnyű lehet megérteni ezt.
Ah, szintén én is ezt érzem.
– Annyira könnyen elfogadtad ezt (nevet). De inkább könnyű ezt megérteni, ti srácok nem akarjátok azt tőlünk, hogy veletek együttérezzünk valamilyen módon? Ti nem alkalmazkodtok srácok, és sok dologban szintén nem vagyok kétségesek. A banda pozíciójának ellentétét könnyű megérteni.
Ez nem változott nálunk a kezdetek óta.
– De ti srácok, jelenleg tényleg ilyenek vagytok.
Ez igaz. Tehát ez nem lehet elég, miközben hallgatókra várunk. Ők lehetnek, "furcsa módon becsületesek". De jelenleg az energia összessége a mi részünknél nagyon nagy. Azt szeretném, hogy tudják, sok érzést adtunk bele.
– Meglehetősen az összes energiában, az érzés ebben a dalban a zene irányában magától megy, ez az amiért jó. A banda pozíciójára, vagy rátok való tekintet nélkül, akik alsóbbrendűséget éreznek, a zenéért állandó indíték van. Amikor olyan vagy, mint ez, hogyan érzel?
Yep. De... csak magányosan/egyedül vagyok.
– Ah, magányosan/egyedül?
Igen... Csak a zenénél, kedvelnék üvölteni valamit, vagy tovább rágódni rajta. Természetesen élvezem a zenét becsületesen. Érzem, hogy ez az év az enyém volt. De még mindig rágódni szeretnék valamin, vagy megsemmisíteni valamit. Ez az érzés nem tűnik el és még mindig azt gondolom, hogy még mindig zenét akarok létrehozni és még egy ideig is.
– Miért gondolod így?
Hm....... Talán, ez csak az én ügyem, de mikor csinálok valamit... én... nekem van olyan érzésem, hogy nem tudok csinálni semmit, ami le fogja kötni az emberek figyelmét, ha csak nem múlom felül magam.
– Mit értesz ezalatt, hogy felülmúlod magadat?
Mindig olyan érzésem van, hogy te nem tudsz valami érdekeset csinálni, ha csak élvezed. De ahogy ezelőtt mondtam, hogy az egyik részem élvezi ha természetesen csinál valamit. Úgyhogy a belsőm mindkét érzést kedveli...
– Összeütköznek.
Igen... Azt hiszem.
– Lehet, hogy egy része talán kicsit kellemetlen Kaoru-san számára (nevet).
Hahaha, ez igaz.
– Jut eszembe, melyiket kedveled Élvezed szabadon a zenét vagy ordítani valamit ?
Hm.... Melyiket kedvelem? Nos, ez nem igazán számít... De én talán jobban szeretem, ha jobban szenvedek (nevet). Azt gondolom, hogy ez annak az eredménye, hogy egy dal alakja különböző lehet. Furcsa és élénk volnék. Én érzem, mikor vígasztalom magam, és amikor szenvedek, igazán el tudok merülni valamiben. Ha nem gondolkodom és zavart vagyok, egy kicsit félek, vagy ideges leszek.
– Miért éreztél félelmet mikor zavart vagy?
... Mikor rám nyomás nehezedik, érzem, hogy a gondolataim értelmesebbé válnak. Képes vagyok rá, hogy sokkal mélyebben gondolkodjak. Különösen mikor dalokat készítek ez jobb lenne nekem, és akkor valami jót tudok csinálni.
– Um, állandóan ragaszkodom hozzá, hogy feltegyem ezt a kérdést, mert én is ilyen vagyok. Nem szeretem azt a részemet, mikor valaki azt mondja, hogy kedves vagyok.
Tudom mire gondolsz (nevet).
– Nyugodtnak érzem magam, amikor irritálnak valamik. Például, mikor a családommal együtt töltök egy kis nyugalmas időt, nekem késztetésem van rá, hogy DIR EN GREYt hallgassak.
Hahaha! Megértem ezt az érzést.
– Én idegesnek érzem magam, ha csak egy jó vagy kedves személy vagyok. Szóval ebben a dalban én nem próbálok kapcsolatot/összefüggést keresni, de rajtam kívül mindkét oldal vegyes, és az a fajta ellentmondás úgy néz ki, hogy itt létezik.
Azt gondolom Higuchi-san, te nagyon közel vagy a mi típusunkhoz. Ez az, amiért képes vagy rá, hogy érezd a mi dalunkat, mert az átlagembernek fogalma sem lenne róla, hogy miről beszélünk.
– Sokban különbözök egy átlagos embertől?
Azt érzem, mióta beszélgetünk, hogy mind a ketten egy oldalon állunk (nevet).
– De én jelenleg azt érzem, hogy egy átlagos ember, nem egy művész kapcsolódik ehhez a témához. Például... egy kis rövid idővel ezelőtt ti srácok közreműködtetek a tiszteletalbumon Michiro-sanért. Hogyan hasonlítanád össze magad Michiro-sannal?
Hogy?..... Nem, azt gondolom ő teljesen különböző. Én nem tudom összehasonlítani, ő egy más szinten van.
– Általában, Michiro-san egy átlagos jó ember, igaz?
Annak látszik.
– De mikor ő kimegy a színpadra és megfogja a mikrofont, azt érzem, hogy ő egy teljesen különböző világban van tőlem, vagy egy személy egy másik univerzumból. Mint, "Ah, én soha nem tudom megkedvelni ezt."
Én szintén nem kedveltem őt mindig. Összehasonlítva magammal Michiro-sant, én csak egy átlagos/egyszerű ember vagyok.
– A tetoválás nem késztet arra téged, hogy úgy nézz ki, mint egy közönséges személy. (nevet)
Ez csak egy külső megjelenés. Annak az embernek a személyisége, és az enyém teljesen különbözik.
– Ennyire sokat mondasz (nevet)? Szóval, mikor magunkról beszélgettünk, azt gondolom, ennek a beszélgetésnek kettőnk között, távolságot érzek az a személy között, mint Michiro-san.
Értem.
– Azt mondtad ezelőtt, hogy nyomás kell hogy nehezedjen rád, ha felül akarod múlni magad. Azt gondolom, hogy az ösztönzés, hogy felül tudd múlni magad, abból a gondolatból származhat, hogy te nem tudsz olyan személy lenni, mint Michiro-san. Ezt mondanám "Én nem tudok olyan lenni, mint Ő. A közelében sem vagyok." Ez az, amiért megpróbálod felülmúlni magad.
Ez igaz, igen.
– Érzem, hogy ez valami fajta alsóbbrendűséggé vált ez az indíték a DIR EN GREYjel szemben. De az elmúlt néhány évben ez az indíték változott, és semlegessé vált. Ez időben egy dalt készítettek, anélkül, hogy aggódni kellett volna.
Ez igaz.
– Tehát Michiro-san, aki egy másik szinten van, nem képes, hogy ilyen fajta dalt készítsen. Érte, a zenével vagy a dallal továbbra is képes, hogy valamit ordítson.
Ah, értem. De ez még mindig bámulatos Michiro-sannal.
– Szintén úgy érzem. De DIR EN GREY nem olyan. Mert van olyan személy, mint Kaoru-san a bandában, és azt érzem, hogy az együttest sok ember szereti.
.... Komolyan?
– Ha ez a zene kész egy marcangolt(?) és extrém személytől, azt nem szeretné annyira sok ember. Természetesen, titeket tudnak imádni, mivel az emberek szeretik Michiro-sant, de nem tudod elrejteni a valódi énedet. Képes vagy, hogy szembenézz a zenével, és megváltoztasd vele az utatokat. Ott van az az ok, amiért szeretik a zenéteket.
Értem... Igen, csak most nem rég értettem meg. Értem. Érzem azt, hogy van néhány dolog, amit most vettem észre. Végül is, minden belülről születik. Ha én pillanatnyilag nem vagyok marcangolt (?), azután valami, ami szintén nem olyan, ki fog jönni.
– Érzem, hogy ez nagyon fontos, hogyan rejtsd el azt a részt és képes legyél természetesen kifejezni azt egy dalon keresztül.
Igen, ez igaz.
– Ebben az értelemben, mostanában úgy érzem, ezt a bandát könnyű megérteni (nevet).
Igen, mi egy banda vagyunk, akiket könnyű megérteni (nevet). Azt gondolom... Ez a szándék amit mi nem erőltetünk vagy tévesztjük meg magunkat.
Mikor Kaoru senseiről kiderült a szóló fotósorozat, ő természtesen külső helyszíneket kért és a saját ruháit viselte ahelyett, amiket készítettek neki. Mi ráadásul az ő jó férfiasságát természetes stílusban akartuk megmutatni, mi nem kérdeztük őt, megjelent egy kötött stílusú pulóverben. Nagyon jól tudod, sensei. Köszönöm neki, azt a fotót, amit itt látsz, elkészítették. Jut eszembe Kaoru-kun, te nagyon csodálatos vagy, amikor mosolyogsz. Csodálatos? .... Ha bármit is írni akarok a banda képéről, az egy józan, és önkéntes törődés. Kérlek képzelj el erről mindent, amíg az új dalt hallgatod.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum
Súgó